Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban A Sehova Kapujába és a Gyévuskába is beugró Friedenthal Zoltánt, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, A Démon Gyermekei, A Soha Vissza Nem Térő, A Párhuzamos Óra, a Szutyok, a Tündöklő Középszer, a Kaisers TV, Ungarn, A 42. hét és a Titkaink színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Ascher Tamás és Novák Eszter osztályába jártam az egyetemen. Amikor azt mondták, hogy Pintér Béla fog nekünk egy kurzust tartani, nekem fogalmam sem volt róla, hogy ő kicsoda. Életemben nem hallottam róla, legfeljebb a Pesti Estben láttam néha pici ajánlókat az előadásairól. Eszter javasolta, hogy a "szüzeknek" azért jó volna egy kicsit képbe kerülniük vele kapcsolatban, úgyhogy elmentünk, és megnéztük az Anyám Orrát. Olyan zsigeri élmény volt, amilyet addig nem tapasztaltam színházban, pedig elég gyakran jártam. Ez az új hang, számomra újfajta színpadi történetszövés és a színészi játék élesztő és ébresztő hatással volt rám; akkor épp egy kedvtelenebb időszakomat éltem, de ez a találkozás hál' istennek kirobbantott ebből az állapotból. Elkezdtük próbálni az osztállyal a Korcsula című előadást - mielőtt Béla a saját társulatával is nekiállt volna -, és a munkafolyamat is teljesen elütött attól, mint amit addig az egyetemen tapasztaltam. Azelőtt általában hosszasan merengtünk azon, hogy a darabban ki mire gondol, megrágtuk, mi miért történik - ehelyett megérkezett Béla egy kilencvenöt százalékig tökéletesen kész tervrajzzal a fejében. Eleinte nem is értettem: ezt így is lehet? De kiderült, hogy lehet, és nagyon jól működik. Lement a vizsga, szerintem jól is sikerült.
Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög - Fotó: Dusa Gábor
Utolsó kommentek