Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban az elsőtől a legutóbbiig az összes előadásban játszó alapító tagot, Thuróczy Szabolcsot kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Amikor eljöttem a szolnoki színházból, 1995-ben, Zsótér Sándor megrendezte a Szkénében Garaczi László Mizantróp-átiratát; Bélával ott találkoztunk először, színészpartnerekként. Később már együtt is voltak próbálkozásaink, ezek közül Dióssy Gábor Hófehérkéje volt meghatározó, amiben én voltam a gonosz mostoha, Béla meg Hófehérke - jó élmény volt ott hülyéskedni, mert az hülyéskedés volt, de a komoly fajtából. Aztán egyre többet voltunk együtt, élveztük egymás társaságát, megszerettük egymást. Egy margitszigeti futás alatt vetette fel, hogy megrendezne egy darabot, van is egy víziója, látja az elejét, a közepét meg a végét. Ez volt a Népi Rablét. Az minden nagyképűség nélkül látszott, hogy a humorhoz értünk, tudtuk, hogy ezzel nem lesz baj, a kérdés inkább az volt, hogy milyen formában tudjuk majd megfogalmazni, amit akarunk. De mivel annyira élveztük a munkafolyamatot és a játékot, jól sikerült az előadás: az akkori színházi viszonyok között egy elég hatásos felütésnek számított. Nem gondolkodtunk távlatokban, de egyik munka jött a másik után - belesodródtunk egymás életébe. Így kezdődött.
Szutyok - Fotó: Dusa Gábor
Utolsó kommentek