Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Stefanovics Angélát, a Kaisers TV, Ungarn, A 42.hét és a Titkaink színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Az egyetem után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződtem, de már az iskola alatt is jártam Pintér Béla-előadásokra, és mivel valamennyire én is működtem az alternatív szcénában - Végh Zsolttal és Kálmánchelyi Zolival -, néha össze is futottunk velük fesztiválokon; olyan is volt, hogy egy kapolcsi parasztház egy szobájába sodort néhányukkal bennünket az élet. Aztán amikor Enyedi Évi terhes lett, Béla az ő szerepére hívott Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögbe. Nagyon örültem a megkeresésnek, és szerintem az egy jó találkozás is volt: azt éreztem, hogy Béla sem csalódott bennem, és hozzám is közel áll az ő gondolkodásmódja. És jól éreztem magam a csapatban - pont akkor mentek Brüsszelbe, így rögtön egy turnéba csöppentem bele. Aztán jött egy nagyobb szünet; közben azért meg-megkerestem Bélát azzal, hogy számíthat rám, ha netán egy olyan darabot írna, amiben nekem is lenne szerepem. Többször elmondta, hogy ő is gondolkodik bennem. Három éve, amikor el akartam jönni a Kamaraszínházból, a szerződtetési tárgyalások előtt megkérdeztem, tud-e valamit ajánlani. Azt mondta, hogy igen, számít rám az új darabjában. Azóta már a Titkaink a harmadik bemutatóm. Jó barátságokat kötöttem a társulati tagokkal - pont a múltkor beszélgettem erről Bélával: tulajdonképpen már én is tagnak nevezhetem magamat -, és a munkát is élvezem.
Titkaink - Fotó: Puskel Zsolt
Utolsó kommentek