Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Roszik Hellával, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, A Démon Gyermekei, A Soha Vissza Nem Térő, A Párhuzamos Óra, a Szutyok, a Tündöklő Középszer, A 42. hét és a Titkaink színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Egyetemista voltam Ascher Tamás és Novák Eszter zenés színész osztályában, amikor meghívták Bélát, hogy dolgozzon velünk. Úgyhogy megírta nekünk a Korcsulát. Egészen gyorsan meglátta rajtunk, hogy ki micsoda: két, vagy talán csak egyetlen egy találkozás kellett hozzá az osztállyal, és másnap hozta is mindenkinek a szöveget, mi pedig magunkra és egymásra ismertünk benne. Nagyon jó volt a közös munka. Így találkoztunk először, aztán egyszer csak megkérdezett, hogy nem lenne-e kedvem vele dolgozni - és volt kedvem. Nem tudom, miért pont engem keresett meg, ezt nem beszéltük meg; csak annyit mondott, hogy szeretne velem dolgozni. Az talán egy piros pontot jelentett, hogy korábban helyettesítenie kellett valakinek az Anyám Orrában Enyedi Évit. Engem kért meg, és sikerült is egy este alatt beugranom, bár tele voltam rettegéssel. De sikerült, le is ment két előadás. Ez után hívott. És biztosan az is számított, hogy zenész vagyok, hegedültem. Vagy csak nem volt olyan alkatú színésze, mint amilyen én vagyok.
Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek