Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban a Népi Rablétben, a Kórház-Bakonyban, A Sehova Kapujában, az Öl, butít-ban, a Parasztoperában és a Gyévuskában szereplő Nagy-Abonyi Saroltát kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Középiskolás koromban amatőr színjátszó voltam, volt is néhány társammal együtt egy kis csapatunk, az Uraim. De mivel erősen vonzottak a vizuális művészetek is, érettségi előtt úgy döntöttem, hogy inkább azt a pályát választom. A Képzőművészeti Egyetemre jártam intermédia szakra, és ebből kifolyólag díszletek, jelmezek, videós projektek és hasonlók létrejöttében asszisztáltam a Szkénében, Regős János Don Quijote kalandjai című előadásában. Ezért kéznél voltam, amikor a Népi Rablét születésekor az egyik szereplő visszamondta a fellépést - így kerültem a társulatba, és aztán ott is ragadtam néhány évre. Úgyhogy hiába döntöttem úgy korábban, hogy másfelé orientálódom, valahogy mégis úgy keverték a kártyáimat, hogy a színészetnél kötöttem ki. Béla, miután az első alkalommal bizalmat szavazott nekem, egyre komolyabb feladatokkal bízott meg, így játszottam és játszom még a Kórház-Bakonyban, A Sehova Kapujában, a Parasztoperában és a Gyévuskában, korábban pedig két előadásban, amelyek már lekerültek a repertoárról.
Parasztopera - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek