Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Kéménczy Antalt, A Démon Gyermekei, A Soha Vissza Nem Térő, a Párhuzamos Óra, a Tündöklő Középszer és a Kaisers TV, Ungarn zeneszerzőjét, a 42. hét zenei vezetőjét, a Korcsula, az Anyám Orra és az Árva Csillag zenészét, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög zenei munkatársát kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Még zongora szakos hallgató voltam a Zeneakadémián, amikor 2003-ban felkértek a részvételre a Gyévuska című darabban. Darvas Bence, a kiváló zongorista volt a zeneszerző, de neki ahhoz, hogy meg tudja írni a darabot, muszáj volt otthon lennie - ezért kerestek valakit, aki a próbákon tudott zongorázni. Zöldfülű harmadéves voltam, még sosem dolgoztam színházban. Mély benyomást tett rám a próbafolyamat. Ott találkoztam először ezzel a típusú munkával: azzal, hogy nem zenészeket vagy egy kórus tagjait, hanem színészeket kell megtanítani elénekelni bizonyos dallamokat egy adott idő alatt, mondjuk betanítani tizenöt perc alatt egy négyszólamú átiratot. Ehhez ismernem kell a színészek hangfaját és azt, hogy ki hogyan tud jól megszólalni, és ez alapján kell esetleg átírni vagy áttranszponálni a darabokat. Így tanultam meg a színészekkel való kommunikációt, és ezt azóta is kamatoztatom: máshogy kell zenei kérdésekkel foglalkozni egy színművésszel, és máshogy egy zenésszel vagy énekkari művészével.
A Korcsulában Quitt Lászlóval - Fotó: Dusa Gábor
Utolsó kommentek