Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban a Tündöklő Középszerben játszó, a Magyar Állami Operaháztól Kolozsváron és Miskolcon át a Szegedi Szabadtéri Játékokig tucatnyi színházban fellépő operaénekesnőt, Herczenik Annát kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Mondhatnám, hogy a Tündöklő Középszer előtt kifejezetten rám gondolt Béla, de ez nem így van; azzal nyugtatom magam, hogy biztosan azért nem, mert nem tudta egészen konkrétan, hogy miket csinálok. Egyszer csak csörgött a telefon azzal, hogy Béla keres egy operaénekest az egyik darabjába - gondolom, azért jöttem én szóba, mert operaénekes vagyok: annyi zseniális színész van a társulatban, nem hittem, hogy pont engem akarna kipróbálni mellettük egy prózai szerepben. És ki is derült, hogy tényleg kell énekelni is - de nem akarom lelőni a poént azoknak, akik még nem látták az előadást. Mindenesetre a torkomban dobogott a szívem, amikor felhívtak, mert - és ez operaénekesként biztosan istenkáromlás, de - engem soha nem az opera érdekelt. Imádok zenélni, és azt gondolom, van is érzékem hozzá, de az operának mindig a színház-része foglalkoztatott, noha a prózisták mindig azt kritizálják ebben a műfajban, hogy minden, csak nem színház. De én már annak a generációnak vagyok a tagja, akik nagyon is szeretnének hangsúlyt fektetni az operára mint színházra, ahelyett, hogy sakálként üvöltő énekesek művészetének tekintenénk.
A Tündöklő Középszerben Pintér Bélával - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek