Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban a Népi Rablét, a Kórház-Bakony, A Sehova Kapuja, az Öl, butít, a Parasztopera, a Gyévuska, A Sütemények Királynője, az Anyám Orra, a Korcsula és az Árva Csillag színészét, Deák Tamást kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
A társulat előtt Béla az Arvisura tagja volt, ahová én körülbelül egy évvel utána érkeztem - innen ismerjük egymást. Épp amikor az az egész kezdett széthullani, akkor érett meg Bélában, hogy létrehozna ő is egy előadást, és nem csak bele-beleszólna mások dolgaiba. Ez lett a Népi Rablét. Ebbe kifejezetten olyan embereket hívott, akikről tudta, hogy nagyjából otthon vannak a magyar néptáncban; arra nem volt idő, hogy még táncot is tanuljunk, mert az hat-nyolc év, azt nem lehet két hét alatt csak úgy összeszedni. A társulatot először tulajdonképpen a Népi Rablét stábja alkotta, és ez viszonylag sokáig így is maradt. Gondolom, akkor még Béla sem tudta, hogy mi lesz ennek a jövője - de a Népi Rablét hirtelen sikeres lett. Megnyertük vele az Alternatív Színházi Szemlét, elmentünk egy-két fesztiválra, és Szarajevóban két díjat is kapott az előadás. Így aztán úgy alakult, hogy együtt maradtunk, anélkül, hogy ezt valahogy kívülről megszerveztük volna. A következő évben pedig Béla már jött az új ötlettel - ez volt a Kórház-Bakony.
Parasztopera - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek