Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Szalontay Tündét, A Sehova Kapuja, az Öl, butít, a Parasztopera, a Gyévuska, A Sütemények Királynője, a Korcsula, az Árva Csillag, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok meg az Ördög, A Démon Gyermekei, a Szutyok, a Tündöklő Középszer és a Kaisers TV, Ungarn színésznőjét kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Először A Sehova Kapujában játszottam, de Bélával jóval régebbi a kapcsolatom. Már az Arvisura színház több előadásában dolgoztunk együtt, például a Magyar Elektrában vagy A Mester és Margaritában. Aztán én hat évet külföldön töltöttem a Teatro Rio Rose-ban, és évente csak egyszer-kétszer jöttem haza. Az egyik karácsonyi szünetben, amikor itthon voltam, összefutottam Bélával, azt mondta, hogy a következő darabjának egyik szerepében rám gondolt. Akkor már régóta haza szerettem volna jönni, de úgy terveztem, hogy kint is folytatni fogom a játékot. Hamar kiderült, hogy lehetetlen egyeztetni. Az eléggé egyértelmű volt számomra, hogy szeretnék tovább dolgozni Bélával, noha az a munka abszolút másmilyen volt, mint amit Olaszországban és Dániában csináltam. Egyszerűen megfogalmazva a kinti egy mozgásalapú látványszínház volt, nagyon más, mint itt akkor a színház. De itthon magával ragadott ez a nagyon erős csapat, és a közeg sem volt teljesen új, hiszen egy csomó embert ismertem régebbről. Amikor az ember hazaköltözik, amúgy is mindig tele van lelkesedéssel, vágyakkal - jó energiák találkoztak.

A Sehova Kapujában Thuróczy Szabolccsal és Hernádi Csabával - Fotók: Dusa Gábor