Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Enyedi Évát, a társulat dramaturgját és három híján minden előadásban játszó alapító színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Az én színészi pályám tizenhat éves koromban a Monteverdi Birkózókörben kezdődött. Egy évig próbáltunk, nem lett belőle előadás, számomra mégis meghatározó élmény volt, ahogyan Jeles gondolkodott a színházról. A Szkénében először az Utolsó Vonal nevű társulat Hamlets című előadásban játszottam Opheliát. Akkoriban az alternatív színházi világ nagyon sok formációból állt, rengeteg előadás jött létre, ha ott valaki megjelent, azt mindenki elég hamar megismerte. Így dolgoztam először a szintén szkénés Arvisurával, és így ismerkedtem meg a velük játszó Bélával, aki addigra már színészként elég nagy tekintélyt vívott ki magának ebben a világban. Első produkciójához, a Népi Rabléthez fontos volt, hogy a résztvevők tudjanak táncolni, és mivel én fiatalkoromban néptáncos voltam, egyértelmű volt, hogy ebben lehet rám számítani. Elhívott, és a többi már ennek a következménye.
Béla első rendezése az Arvisura legjobb korszakának a népi kultúra elemeit felhasználó, rituális, mozgás-alapú, szent színházhoz közelítő világába vitt kegyetlen (ön)iróniát, nyersességet, őszinteséget, civilséget. Az Utolsó Vonal ironikussága és személyessége is visszaköszönt benne számomra; valami egészen újat hozott, ami ugyanakkor részleteiben ismerős volt. És hitelessé tette a munkáját, hogy nagyon erős személyes élményekből táplálkozott, pontosan tudta, hogy miről beszél, mit akar megfogalmazni.
Parasztopera - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek