Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Csákányi Esztert, A 42. hét és a Titkaink szabadúszó színészét, korábban a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Katona József Színház és a Krétakör tagját kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Én egy igazi független kőszínházi színész vagyok; majdnem a kezdetektől fogva követem a társulatot, és mindig nagyon tetszettek ezek a bátor, pofátlan, szemtelen, humorral teli előadások. Az, ahogyan belekerültem ebbe az egészbe, ugyanazt igazolta, amit az egész életem is: hogy nincsenek véletlenek - pont akkor jött el az ideje, hogy mi egymásra találjunk. Egy másik színésznő visszaadta A 42. hét főszerepét, így Béla egyszer csak felhívott, hogy nekem lenne-e kedvem hozzá. Jól is esett, és szabadúszóként jól is jött ez a felkérés. Rögtön elolvastam a darabot, és ez még inkább megerősített abban, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk. A 42. hét olyan kortárs dráma, amely többek között azért is fontos, mert színésznőknek ilyen nagy volumenű szerepet nem nagyon ír más ma Magyarországon. Egy nagy ívű, komoly, görög tragédiához tudnám hasonlítani; egy szakmájában kitűnő, idős doktornő élete jelenik meg benne, én pedig bemegyek a színpadra a harmadik oldalán, és kijövök a századikon. Nem tudom, mikor írtak utoljára ilyen nagy női szerepet - pontosabban tudom, de nem szeretnék hasonlítgatni. Pintér Béla nagyon szereti a nőket, és ez nagyon fontos: foglalkoztatja őket, gondol az ő problémáikra, gondolataikra; ez kevés kortárs szerzővel van így. Az én korosztályom inkább szörnyeteg anyákat játszik, akik elrontották a gyerekeik életét, és le akarják rajtuk verni a szerencsétlenségüket. Egyébként ezeket is szívesen eljátszom, de egy ilyen találkozás nagy kincs nekem - arról már nem is beszélve, hogy még a színikritikusok is elismerték egy díjjal ezt az alakítást.
Titkaink - Fotó: Cserepes Tünde
Utolsó kommentek