Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Baranyi Szilvát, A Sehova Kapuja, a Korcsula és a Parasztopera színésznőjét kérdeztük a színházról és a társulatról.
Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?
Béla 2000-ben, pont a születésnapomon hívott fel, hogy be kellene ugranom A Sehova Kapujába, mert megüresedett egy szerep. Valami félelmetesen hatalmas örömöt éreztem, mert ez volt az első előadás, amit láttam tőlük, és imádtam: közel éreztem magamhoz, jónak találtam a humorát, önazonosnak a figuráit, és egyáltalán, jót tett a lelkemnek, sőt, még álmodtam is vele. Úgyhogy örömmel mondtam igent. Béla azelőtt a Pont Műhely valamelyik előadásában láthatott engem, ami anno egy független, szintén önszerveződő társulat volt; egy ideje már szünetel a működése. Következett számomra egy rövid próbafolyamat - nem vittük túlzásba: megkaptam a szövegkönyvet, és akkoriban talán már felvételek is készültek az előadásokról. De olyan élő, friss volt még bennem az élmény, hogy nem okozott különösebb problémát. Azóta formálom ezt a szerepet. A következő darab, a Parasztopera írásakor pedig már felötlött Bélában, hogy alkalmas lennék az egyik szerepre - mert ő már az írás kezdetén is a társulati tagokban gondolkodik, rájuk írja a szerepeket. Ez volt a második közös munkánk; imádtam ezt is, mert nagyon szeretek énekelni, az valami hatalmas örömbombát ad nekem. Aztán voltak még újabb beugrásaim, és a harmadik szerep, ami direkt rám íródott, az az Igrana nevű horvát hölgy volt a Korcsulában.
A Parasztoperában Enyedi Évával - Fotók: Dusa Gábor
Utolsó kommentek