„Pöfögtem, mint egy ezeréves Skoda”

Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban A Sehova Kapujába és a Gyévuskába is beugró Friedenthal Zoltánt, Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög, A Démon Gyermekei, A Soha Vissza Nem Térő, A Párhuzamos Óra, a Szutyok, a Tündöklő Középszer, a Kaisers TV, Ungarn, A 42. hét és a Titkaink színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Ascher Tamás és Novák Eszter osztályába jártam az egyetemen. Amikor azt mondták, hogy Pintér Béla fog nekünk egy kurzust tartani, nekem fogalmam sem volt róla, hogy ő kicsoda. Életemben nem hallottam róla, legfeljebb a Pesti Estben láttam néha pici ajánlókat az előadásairól. Eszter javasolta, hogy a "szüzeknek" azért jó volna egy kicsit képbe kerülniük vele kapcsolatban, úgyhogy elmentünk, és megnéztük az Anyám Orrát. Olyan zsigeri élmény volt, amilyet addig nem tapasztaltam színházban, pedig elég gyakran jártam. Ez az új hang, számomra újfajta színpadi történetszövés és a színészi játék élesztő és ébresztő hatással volt rám; akkor épp egy kedvtelenebb időszakomat éltem, de ez a találkozás hál' istennek kirobbantott ebből az állapotból. Elkezdtük próbálni az osztállyal a Korcsula című előadást - mielőtt Béla a saját társulatával is nekiállt volna -, és a munkafolyamat is teljesen elütött attól, mint amit addig az egyetemen tapasztaltam. Azelőtt általában hosszasan merengtünk azon, hogy a darabban ki mire gondol, megrágtuk, mi miért történik - ehelyett megérkezett Béla egy kilencvenöt százalékig tökéletesen kész tervrajzzal a fejében. Eleinte nem is értettem: ezt így is lehet? De kiderült, hogy lehet, és nagyon jól működik. Lement a vizsga, szerintem jól is sikerült.

Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördög - Fotó: Dusa Gábor

0 Tovább

„Egy kisfiút és egy dívát”

Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Stefanovics Angélát, a Kaisers TV, Ungarn, A 42.hét és a Titkaink színészét kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Az egyetem után a Budapesti Kamaraszínházhoz szerződtem, de már az iskola alatt is jártam Pintér Béla-előadásokra, és mivel valamennyire én is működtem az alternatív szcénában - Végh Zsolttal és Kálmánchelyi Zolival -, néha össze is futottunk velük fesztiválokon; olyan is volt, hogy egy kapolcsi parasztház egy szobájába sodort néhányukkal bennünket az élet. Aztán amikor Enyedi Évi terhes lett, Béla az ő szerepére hívott Az Őrült, az Orvos, a Tanítványok és az Ördögbe. Nagyon örültem a megkeresésnek, és szerintem az egy jó találkozás is volt: azt éreztem, hogy Béla sem csalódott bennem, és hozzám is közel áll az ő gondolkodásmódja. És jól éreztem magam a csapatban - pont akkor mentek Brüsszelbe, így rögtön egy turnéba csöppentem bele. Aztán jött egy nagyobb szünet; közben azért meg-megkerestem Bélát azzal, hogy számíthat rám, ha netán egy olyan darabot írna, amiben nekem is lenne szerepem. Többször elmondta, hogy ő is gondolkodik bennem. Három éve, amikor el akartam jönni a Kamaraszínházból, a szerződtetési tárgyalások előtt megkérdeztem, tud-e valamit ajánlani. Azt mondta, hogy igen, számít rám az új darabjában. Azóta már a Titkaink a harmadik bemutatóm. Jó barátságokat kötöttem a társulati tagokkal - pont a múltkor beszélgettem erről Bélával: tulajdonképpen már én is tagnak nevezhetem magamat -, és a munkát is élvezem.

Titkaink - Fotó: Puskel Zsolt

0 Tovább

„Nagyon szereti a nőket”

Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban Csákányi Esztert, A 42. hét és a Titkaink szabadúszó színészét, korábban a kaposvári Csiky Gergely Színház, a Katona József Színház és a Krétakör tagját kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Én egy igazi független kőszínházi színész vagyok; majdnem a kezdetektől fogva követem a társulatot, és mindig nagyon tetszettek ezek a bátor, pofátlan, szemtelen, humorral teli előadások. Az, ahogyan belekerültem ebbe az egészbe, ugyanazt igazolta, amit az egész életem is: hogy nincsenek véletlenek - pont akkor jött el az ideje, hogy mi egymásra találjunk. Egy másik színésznő visszaadta A 42. hét főszerepét, így Béla egyszer csak felhívott, hogy nekem lenne-e kedvem hozzá. Jól is esett, és szabadúszóként jól is jött ez a felkérés. Rögtön elolvastam a darabot, és ez még inkább megerősített abban, hogy nekünk együtt kell dolgoznunk. A 42. hét olyan kortárs dráma, amely többek között azért is fontos, mert színésznőknek ilyen nagy volumenű szerepet nem nagyon ír más ma Magyarországon. Egy nagy ívű, komoly, görög tragédiához tudnám hasonlítani; egy szakmájában kitűnő, idős doktornő élete jelenik meg benne, én pedig bemegyek a színpadra a harmadik oldalán, és kijövök a századikon. Nem tudom, mikor írtak utoljára ilyen nagy női szerepet - pontosabban tudom, de nem szeretnék hasonlítgatni. Pintér Béla nagyon szereti a nőket, és ez nagyon fontos: foglalkoztatja őket, gondol az ő problémáikra, gondolataikra; ez kevés kortárs szerzővel van így. Az én korosztályom inkább szörnyeteg anyákat játszik, akik elrontották a gyerekeik életét, és le akarják rajtuk verni a szerencsétlenségüket. Egyébként ezeket is szívesen eljátszom, de egy ilyen találkozás nagy kincs nekem - arról már nem is beszélve, hogy még a színikritikusok is elismerték egy díjjal ezt az alakítást.

Titkaink - Fotó: Cserepes Tünde

0 Tovább

„Amiért több vér folyt”

Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban a Kaisers TV, Ungarnban játszó és több Kórház-Bakony előadásba beugró Mucsi Zoltán szabadúszó színészt, korábban a Krétakör és a Bárka tagját kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Ez valamikor a koronázás után lehetett nem sokkal. Vagy a kilencvenes évek közepén, amikor megismerkedtem Scherer Péterrel, és megnéztük egymás produkcióit. Akkor ismertem meg Thuróczy Szabit, de találkoztam Pintér Bélával is. Elmentem néhány előadásukra; mindegyik tetszett, és Bélával is egyre többet beszélgettünk. Kialakult köztünk egy szorosabb kapcsolat, de munkaviszonyról akkor még nem volt szó. Aztán két előadás erejéig beugrottam a Kórház, Bakony-ba, ennek épp most volt tíz éve. Legutóbb, a Kaisers TV, Ungarn előtt pedig szerintem nem talált szabad színészt, és "szegény ember vízzel főz"-alapon meghívott engem. Megkérdezte, hogy lenne-e időm és kedvem játszani a darabban. Nekem meg volt időm is és kedvem is.

Kaisers TV, Ungarn - Fotó: Czitrovszky Balázs

0 Tovább

„Beteljesült a szerelem”

Decemberben tizenöt éves a Pintér Béla és Társulata. Interjúsorozatunkban A 42. hétben és a Kaisers TV, Ungarn-ban játszó Hajdú Rozit, több előadás rendezőasszisztensét kérdeztük a színházról és a társulatról.

Hogyan kezdődött a kapcsolat közted és a Pintér Béla és Társulata között?

Abszolút más területre, gyógytornász és humánkineziológia szakra jártam az egyetemen, de a színház iránti szeretet erős maradt bennem, ezért közben a Kolibri Színházban voltam stúdiós. Innen ismertem Tóth Józsefet, aki öt évvel ezelőtt szólt nekem, hogy megüresedett egy hely Béla mellett. Persze nem véletlenül nekem mondta: tudta, hogy mennyire szerelmes vagyok Pintér Béla színházába. Úgyhogy örömmel elvállaltam, és be is teljesült ez a "szerelem" abban az értelemben, hogy azóta is tart és magas hőfokon működik ez a munkakapcsolat. Hamar összecsiszolódtunk - remélem, ő is így gondolja -; nagyon bírom Béla munkafolyamatait minden előnyével és hátrányával együtt.

A 42. hét - Fotó: Deák Vera

0 Tovább
«
1234

Pintér Béla és Társulata

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek